Kismamaként visszatérni az IN-EX-hez – Ági története

Bár a STUDIO IN-EX-es munkavállalók létszáma már közel 200 fő, mi sokat teszünk azért, hogy ekkora létszám mellett is ugyanolyan családbarát munkahely maradjon a cég, mint az indulásakor.

Számos lépés történt a kismamák és kis gyerekes szülők támogatása érdekében. A teljesség igénye nélkül:

• gyerekszobával kiegészített elkülönített iroda
• több napos gyermekfelügyelet az iskolai szünetek folyamán többször is
• #mutiholdolgozol nap, amikor gyerekeknek szóló programokkal készülünk a tervezői szakmáról
• felmérés és külön onboarding a visszatérő kismamák számára a zökkenőmentes visszailleszkedéshez
• és még sok más program és támogatás 😊

Jelenleg 8 kismama dolgozik nálunk, akiket mindenki örömmel vár vissza. Zalantai Ági, az egyik stúdió vezetőhelyettesünk, épp most egy éve tért vissza a munkába, így készítettünk vele egy interjút a tapasztalatairól. Ági 2010 óta dolgozik a cégnél, 2023-ban született kislánya, Mimike, és 2025 szeptembere óta ismét aktívan dolgozik. Ráadásul élettársával, Dáviddal, itt ismerkedett meg, így gyermekük 100%-os IN-EX-es baba 😊

Jelenleg stúdióvezető helyettesként dolgozol, a projekteken tervezői feladatokban is részt veszel?

Ági: Igen, aktívan részt veszek még mindig projektekben is, és ezt szeretném is így folytatni.

Nem volt benned semmi kétség, hogy ide jössz vissza, és hogy vissza tudsz-e jönni?

Ági: A GYES időszak alatt is tartottam a kapcsolatot a stúdió tagokkal is és a stúdióvezetővel, akik mindig megerősítettek abban, hogy nagyon várnak vissza. Szóval én úgy éreztem, hogy ebben bízhatok – nyilván szerintem egy minimális aggodalom mindenkiben van, hogy bármi történhet –  de végig ezt kommunikálták felém, hogy várnak vissza. Ez nagy biztonságérzetet adott.

Kaptál segítséget abban, hogy megtervezd a munkába való visszatérést?

Ági: Amikor már láttam, hogy Mimi elég szociális, és igényli a társaságot, készen áll a bölcsire, akkor jeleztem a HR-nek, hogy Mimi elkezdi a bölcsit, én pedig készen állok a munkára, és segítsenek abban, mik a további intézni valók. Rögtön fel is hívtak, és biztosítottak róla, hogy a korábbi pozíciómban kezdhetek. Felajánlották a lehetőséget, hogy kezdetben 6 órában dolgozzak, de mondtam magamban, hogy mivel utána majd úgyis 8 órát fogok dolgozni – inkább rögtön 8 órában kezdek. Utólag már úgy érzem, hogy ez nem volt a legjobb ötlet. Kellett volna egy kis átmenet.

Hasonló helyzetben lévő kismamáknak én azt javaslom, hogy ha lehet, akkor fokozatosan álljanak munkába, legyen egy kis átmenet. Nem is maga az óraszám a nehéz, hanem az, hogy a nyolc óra munkát így meg kell „törni”.

A rugalmas munkaidő segített abban, hogy könnyebben meg tudjátok oldani a kezdeti időszakot?

A rugalmas munkaidő persze nagy segítség volt akkor is, hiszen f3- ig vagy f4-ig maradtam bent az irodában, aztán mentem Mimiért a bölcsibe, és utána otthon délután vagy este befejeztem a félbe hagyott munkát. Csak így meg kellett tanulnom, hogy „kapcsolgassam” magamat, hogy szellemileg és fejben is ott legyek. Volt olyan időszak, hogy pörögtem egy projekten, azt is meg kellett tanulnom, hogy amikor hazamegyek, akkor ott valóban otthon legyek. Előfordult az is, hogy leültem dolgozni, és úgy éreztem, hogy Mimitől veszem el az időt. Ahogy egyre nagyobb gyerek lesz, úgy egyre több időt eljátszik egyedül is, egyre könnyebb lesz. Én pedig sokat dolgoztam magamon, hogy ezeket a dolgokat helyretegyem magamban.

Milyen volt a szakmai visszatérés? A Revit program azóta 2-3 verziót is ugrott… Ez nem nehezítette meg a dolgodat?

Ági: Két verziót igen. ’22-es verzióban még dolgoztam a szülés előtt és a ’24-es verzióval dolgoztam a visszatérésemkor az első projekten, úgyhogy kimaradt a ’23-as. Szakmailag én persze nagyon izgultam.

Ráadásul, amikor elmentem, volt egy jogszabályi környezetünk, amiből dolgoztunk, és közben az egész egy huszárvágással megváltozott. Próbáltam valamennyire – legalább minimálisan – követni a változásokat otthon, egy-egy szakmai előadást meghallgattam, de nem követtem aktívan. Az volt a szerencse, hogy az első két projekt, amin dolgoztam, az még a régi engedélyekkel, a régi jogszabályok szerint futott. Így közben fel tudtam magam zárkóztatni. Voltak az elején betanulós időszakok – ez amúgy nagyon pozitív, majd erre kitérek –, és amikor projekt közötti lazább időszakok voltak, igyekeztem ezt behozni.

Milyen volt ez a betanulós idő?

Ági: Ezt nagyon pozitívan éltem meg. A visszatérők számára is van egy ún. „onboarding” folyamat, mint az új munkatársaknak. Mindenféle oktatást megkaptunk. Közben bejött ugye jó pár új szoftver a szervezetfejlesztésnek köszönhetően: a Good Day és a My Times is. A Revitben, magában a verzióban annyira sok újdonság nem volt, a meglévő néhányat gyorsan felvettem. Miután aránylag hamar projektre kerültem, gyorsan visszarázódtam, úgyhogy annyira nem volt vészes, én nem éreztem annak.

Szinte kérdezni sem kell, hogy a csapat hogy fogadott, mert abban biztos vagyok, hogy nagy öröm volt a visszatérés.

Ági: Igen, a stúdióban is és az irodában is. Nagyon jó volt végre emberek, és főleg felnőttek között lenni. Persze, a hasonló helyzetben lévő anyukákkal is sokat tanulunk egymástól, de jó volt nemcsak erről beszélni. Mindenki nagyon aranyos volt. Még hetekkel később is megállítottak a folyosón, hogy mizu, hogy érzem magam. Nagyon pozitív volt.

Volt már bent Mimi az irodában?

Ági: Amíg otthon voltam, akkor is alkalmanként behoztam Mimit, általában, ha dolgom volt a városban. Sőt volt olyan is, hogy jöttünk a bölcsiből, és kérdezte: „Apa az irodában van? Menjünk be!” Ráadásul pont hőségriadó volt, hőkupola, gondoltam, úgysem megyünk játszótérre a melegben, bejöttünk egy kicsit.

Mit gondolsz te, aki már ezt megélted: hogy áll a cég a kismamákhoz, a támogatásukhoz?

Ági: Én nagyon pozitív hozzáállást tapasztalok. Bár nincs viszonyítási alapom, szerintem ennek kellene a természetesnek lennie egy társadalomban, hogy a gyerekszülést követően támogatják az otthonmaradást és a visszatérést is. Ez itt tök jól működik, így kellene mindenhol működnie, de sajnos ismerősöktől nem mindig ezt hallom. Az IN-EX-nél teljes volt a támogatás. Amikor megszületett Mimi, rengeteg papírmunka és bejelenteni való volt, és a HR-asszisztensünk küldött egy teljes listát, hogy hova, mit kell beküldeni, mit honnan tudok letölteni. Fejből ez biztos nem ment volna mind. Ez a fajta támogatás az adminisztrációban, a visszavárásban és a visszaszoktatásban is hatalmas plusz dolog volt. Bármiben kértem segítséget, 100%-os támogatást kaptam.

Sikerült a bölcsikezdéssel a betegségeket elkerülni vagy ez szinte elkerülhetetlen?

Ági: Igen, sajnos becsúszott néhány betegesebb időszak is, olyankor vagy szabadságot vettem ki, vagy megbeszéltem a home office-t, és ez is rugalmasan működött. Amikor visszajöttem dolgozni, meg is beszéltük, hogy ez várható, senkit nem ért meglepetésként.

Összességében nagyon pozitív minden: a rugalmasság és a segítőkészség. Inkább az a szomorú, hogy más irodáknál, cégeknél nem így működik.

Akkor bíztatunk mindenkit a folytatásra. Köszönöm! Hajrá IN-EX babák! : )

Szerző: Kocsis Balázs, gyengeáramú stúdióvezető helyettes