Fogyatékossággal élők integrálása – Robi története

Robi nyáron csatlakozott a STUDIO IN-EX marketing csapatához, mint PR gyakornok. A helyzet különlegessége, hogy Robi egy speciális testi fogyatékossággal él: látássérült. Esetében ez azt jelenti, hogy távolra nagyon keveset lát és a térérzékelés is komoly nehézségeket okoz neki.

Vele beszélgettünk a Fogyatékossággal Élők Világnapja alkalmából, és az ő történetén keresztül szeretnénk mindenki figyelmét felhívni arra, hogy mennyire fontos, hogy a megváltozott munkaképességű személyek számára olyan munkát találni, amely mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló megelégedéségére szolgál. Ezen felül persze rengeteg hasznos tapasztalatot és lelki pozitívumot jelent.

Hogyan kezdted a tanulmányaidat? És jelenleg hol tanulsz, milyen módszereket használsz?  

A Gyengénlátók Általános Iskolájába Egység Gyógypedagógiai Módszertani Intézményébe és Kollégiumába jártam. A gyengénlátók osztályában pedig mi normál tanmenet szerint haladtunk csak speciális eszközök használatával, mint például az olvasó TV. A Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban folytattam a tanulmányimat az órákon laptoppal jegyzeteltem és egész hatékonyan megtanultam hallás után gépelni.

Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója vagyok. Számítógépen, vagy iPad-en jegyzetelek, mivel így tudom tartani a lépést a tanárokkal, hosszabb szöveg esetén az Apple Text To Speach pluginjét használom, ami felolvassa nekem automatikusan a gépelt szöveget. Én legszívesebben Apple eszközöket használok, mivel ők a kezdetektől fogva beépítettek olyan elemeket az operációs rendszereikbe, amelyek a fogyatékkal élők mindennapjait segítik.

Hogy érezted, a tanáraid és társaid elfogadtak és segítettek, vagy kellett emberi nehézségekkel is szembenézned?

Érdekes módon úgy érzem, hogy a normál iskolákban legyen szó akár a középiskoláról, akár az egyetemről a tanárok sokkal segítőkészebbek voltak, mint az általános iskolában, plusz energiát fordítottak a felkészítésemre, amiért rendkívül hálás vagyok. Az osztálytársaim és a szaktársaim is hasonlóan segítőkész módon viszonyultak és viszonyulnak most is hozzám.

Az egyetemen Anglisztika BA szakon a tanszék vezetésének részéről vegyesnek éreztem a fogadtatást. Míg a tanárok nagyon segítőkészek és támogatóak voltak, addig ugyanez a tanszék vezetőségéről és a tanulmányi ügyintézőnkről nem volt elmondható. A bürokrácia korlátjai megnehezítették a vizsgáimat, de az emberi segítőkészség segített áthidalni.  

Kapsz plusz segítséget, esetleg kidolgozott tananyagokat, amiket a látássérültek könnyebben tudnak feldolgozni? Vagy milyen tanulási metódust használsz?

Számonkérések esetén időtöbbletet kapok és a legtöbb vizsgán szóban felelhetek. Az esetek nagy részében a tanárok megosztják a slide-okat a diákokkal, ezeket is és a tankönyveket is PDF formátumba átkonvertáltatom és felolvastatom. Komolyabb vizsga esetén hanganyagból, vagy akár YouTube videókból kell felkészülni. Ennek a módszernek az az előnye, hogy mivel nagyon sokat ismétlek kifejezetten hamar megjegyzek dolgokat anélkül, hogy nagyon elfáradnék, vagy megerőltetném magam tanulás közben.

Nyáron kezdted a gyakornoki munkádat az IN-EX-nél. Tartottál a fogadtatástól?

Attól nem féltem, hogy a leendő kollégáim hogyan fogadnak majd, illetve megnyugtató volt úgy érkezni, hogy egy csoporttársam is itt dolgozott, így rögtön egy ismerőssel kerültem egy csapatba. Attól sokkal jobban féltem, hogy vajon mennyire tudom ellátni a feladataimat. Mivel korábban nem volt munkatapasztalatom az első nap nagyon furcsa volt: nem tudtam mivel kapcsolatban kérhetek segítséget és hogy én miben segíthetek a többieknek. Emlékszem az első nap vigyázban ültem és azon izgultam, hogy mit fogok elrontani.

Mi volt a legnagyobb kihívásos a munka során? Milyen kudarcot, sikert éltél meg?

A legnagyobb feladat számomra a WordPress alapú weboldalunk kezelése volt, de mivel a hétköznapokban is keresem a kihívásokat úgy gondoltam, hogy a nehézségek és a belső félelmeim ellenére is meg kell próbálnom. Ám nem mindig tud az ember mindent megcsinálni egyedül. Közvetlen kollégáim segítőkészségének köszönhetően lépésről lépésre megtanultam, hogyan is működik a WordPress és azóta már önállóan teszek közzé blogbejegyzéseket. Kimondott kudarc élményem nem volt, egy interjú írásánál éreztem, hogy sikerülhetett volna sokkal jobban. Saját magamhoz nagyon szigorú vagyok, és ebben az esetben nem úgy teljesítettem a feladatot, ahogy szerettem volna.

Hogy érzed: számodra könnyebb csapatban dolgozni vagy inkább egyedül szeretnél majd munkát végezni?

Mindkét feladattípusnak megvan a maga varázsa, de ha mindenképp választani kéne, akkor a csapatmunkát választanám, mivel egyrészről egy társaság kedvelő személynek tartom magam, másrészről pedig, ha elakadok valamiben tudok segítséget, vagy tanácsot kérni, végszükség esetén feladatot másnak átadni.

Sokan bizonytalanok, zavarban vannak talán jobban, mint a fogyatékossággal élő személyek, hiszen ők számtalanszor kerülnek ilyen helyzetbe. Mi tanácsolnál azoknak, akik egy fogyatékossággal élővel találkoznak, és nem igazán tudják, hogyan is kezeljék, hogyan viselkedjenek vele?

Ez azért nehéz kérdés, mert úgy gondolom fordított esetben sokkal több válaszom lenne. Úgy veszem észre a hétköznapokban, hogy az emberek sokkal elfogadóbbak a fogyatékkal élőkkel szemben, mint korábban. Komoly lemaradást a munkaerőpiacon és a hivatalos ügyek intézésénél érzek.

Ha adhatnék egy jó tanácsot, akkor azt mondanám, hogy merjenek kérdezni még akkor is, ha úgy érzik, hogy ciki, vagy sértő az adott kérdés, mivel csak így lehet megállapítani, hogy a munkavállaló milyen feladatokat képes ellátni.